3. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 3. fejezet!

Remélem tetszik!

*Holly*

Éjfél tájékán a világító képernyőre tárt szemekkel néztem. Kitől érkezett? Mit tud az egészről. Ezek a mondatok kavarogtak bennem míg meg nem untam és végleg lehajtottam a fejemet.

Másnap.

Reggelt zaklatóbban ébredtem, mint máskor. Ez az éjszaka kellett hogy végleg feladjak mindent. Talán azért volt nekem olyan fontos a múltam, mert ha valami történik valamibe tudjak kapaszkodni. Lassan lépkedtem a lépcsőn. Abban a percben teljesen hasonlítottam egy halottra. 

- Kicsim, minden rendben? - állított meg anya.

Összevissza ráztam a fejemet végül ő csak bólintott egyet. 

- Apa és Lux kint van. - folytatta.

Semmi kedvem nem volt kimenni a júniusi napfénybe csak magányra vágytam egy üres, sötét szobában. De ez nem sikerült. Felvettem egy nyárias ruhát és az utam kifelé vezetett. A medence széléről ugrált Lux és ott ült Liam is.

Liam James Payne. Talán ő a legjobb fiú barátom. Mindig mellettem áll és kiáll értem. Bármilyen rosszul vagyok ő mindig fel tud vidítani. Mikor szakított Danielle-lel nekem öntötte ki a lelkét. Nagyon sokat segít fantasztikus egy ember. 

- Minden rendben? - állt elém Liam. 

Ezek a reggeli kérdések nem tudtam hogy mégis milyen válasz adjak.

- Feladtam mindent! - nyögtem ki.

Barna szemeit rám szegezte és meg nem szólalt. Most mégis mi játszódhat le a fejében? Az arcán megjelent a csalódottság nem ezt várta tőlem. De őszinte legyek még én se magamtól. 

- Holly nem akarom hogy megharagudj de én nem így ismertelek meg. Sosem az a lány voltál aki feladta. Hiszen a nyakadon a tetkó is ezt jelzi. Az egész életed azzal telt hogy a múltadat kerested.  Az életed egy puzzle. Keresed minden darabját hogy végleg megkapd a képet. De most ilyen könnyen feladod? Ez nem rád vall. - szólalt meg hirtelen.

A mondani valója végén elment előlem és én rögtön a nyakamhoz kaptam. Teljesen igaza van. " NEVER GIVE UP" szó szerepel. Liam után mentem mikor észhez térített. 

- Teljesen igazad van. - léptem elé.

- Csak akkor bocsájtok meg ha csinálsz reggelit. - mondta nevetve és ölelt át. 

Bólintottam egyet és rögtön össze vissza forogtam a konyhában. 

- Holly Atkin hol van a reggelim? - csikizett meg hátulról Liam.

A joghurtot megfogtam és így szóltam.

- A fejeden! - borítottam rá.

Liam letörölgette a hajáról végül elkezdett kergetni így hát felugrottam a konyhapultra. 

Igaz nem ettünk semmit de tökéletesen telt a reggel. Hát igen ő a legjobb barátom. 

- Segítenél? - kérdeztem.

Liam bólintott egyet és elővettem a zsebembe lapuló levelet. Figyelmesen átolvasta és rám szegezte szemeit.

- El kéne menni ebbe a árvaházba. - böktem ki végül. 

A barna szemű folyamatosan bólogatott. Így hát tudtam hogy most is itt lesz mellettem. Mikor normálisan ettünk valamit gyorsan átöltöztem és árvaházba vezetett utunk.

Idegesen csapkodtam a combomat. Féltem a választól de először át kellett gondolnom a kérdést. Ki szálltunk és az épület felé iparkodtunk. Egy vas ajtó nyílt be a szürke világba. Boldogtalan gyerekek járkáltak a folyósokon azzal a reménnyel hogy egyszer elviszik őket. Hamar megtaláltuk az igazgató ajtaját így hát egy percet sem vesztegettünk bementünk.

- Jó napot kívánok! - köszöntött minket kedvesen.

Utána leültünk a puha kipárnázott piros fotelba. 

- Ezzel a levéllel lenne baj. - elővettem a papírt.

Az igazgató lassan felvette a szemüvegét és gondosan elolvasta a levelet.

- El lett címezve. - mondtam.

- Nem ez nem lett. - jelentette ki.

Szemeink kitágultak és idegességből elkezdtem csipkedni még a karomat is.

- Holly te vagy az. Igazi nő lettél. - állt fel az igazgató.

Láthatta hogy nem értek semmit, mert visszaült és régi fotókat vett ki a fiókjából. Azokon mind én szerepeltem. 

- Három éves voltál mikor ide kerültél. Egy évig voltál itt. Utána vittek el. - mesélte.

A szívem úgy meghasadt, mint akár egy hegy. A szüleim egész végig tudták, de miért nem mondták el?..

Remélem tetszik!

2 kommnent után következő!