2. fejezet

Sziasztok!:)

Mikor haza jöttem a Balatonról leírhatatlanul boldog lettem. Csak pozitív vélemények érkeztek. El sem tudjátok hinni hogy mennyire is jól esik. Köszönöm ezt nektek!

Akkor íme a 2. fejezet! Jó olvasást!

*Holly*

A gyomrom összeszorult a levél látványától. Gyorsabban vettem a levegőt, mint valaha. Alice ott türelmetlenkedett mellettem végül ő is rászegezte a tekintetét a papírra. Mikor próbáltam felfogni mindent besiettem a házba.

-Mi ez?!-keltem ki önmagamból.

A levél egy londoni árvaházból érkezett. Az szerepelt benne hogy a gyermek már betöltötte a 18. életévét így már nem fognak anyagilag segíteni. 

A szüleim szemében láttam egy kicsi félelmet de ott álltak előttem, mint a szobrok. Végül apa kivette a kezemből és alaposan olvasgatta. Az izzadságcseppek csurogtok végig a homlokomon féltem hogy mindenre mi lesz a válaszuk.

-Biztos vagyok benne hogy elcímezték. Kicsim ez hülyeség.-nyögte ki végül.

Lemeredtem csak ennyi a válaszuk. Értelmetlenül néztem ahogy a levelet teszik be a fiókba és csinálják tovább azt amit eddig. Hazudnak. Egy kis idő múlva feleszméltem ránéztem az órámra és sietősen elkezdtem készülődni. Egy kis leheletnyi sminket tettem az arcomra és felvettem a megvásárolt ruhát.

Hét órakor már a ház előtt álltam ünnepi díszben és vártam Louis-t. Csodák csodájára egy ismeretlen fekete autó jelent meg a házunk előtt. A jármű egy étterem felé ment. Ahogy kilétem a teraszra London esti panoráma képe tárult elém.

Középen volt két főre való vacsora. Az asztalon áll egy gyertya így nagyon hangulatos volt az egész hely. Már csak egy valami hiányzott Louis. Nem sokára ő is betoppant. Kiöltözve ott állt előttem és a szemeivel engem méregetett. 

-Gyönyörű vagy.-harapott a szája szélébe.

Lassan odasétáltam hozzá és átöleltem. 

A vacsora kellemesen telt. Míg nem kérdezett rá valamire.

-Mi fáj?-szólalt meg.

Próbáltam letörölni a könnyeimet de nem sikerült rögtön sírtam. Ő persze rögtön tudta hogy mi a bajom. Így hát a jó kedv nem tartott sokáig. Haza kísért és egy puszit nyomott az arcomra.

-Jó éjszakát.-suttogta. 

Mikor beléptem már mindenki aludj így hát én a párnámra lehajtottam a fejemet.

A telefonom rezgésére ébredtem fel egy SMS-m érkezett.

"Minden amiben hiszel igaz!"

Furcsán néztem rá a képernyőre..

2 komment után folytatás!