Befejezés

Sziasztok!:)

Egyre kevesebb komment érkezett és nekem nem lesz időm írni. Úgy döntöttem hogy befejezem ezt a blogot. A New life in London című blogomat befejezem. Ez a blog megkapta az első. Aminek nagyon örülök. http://so-comp-li-ca-ted.blogspot.hu/p/dijaim.html itt meglehet nézni hogy nem hazudok. A blogot azért hagyom abba, mert most hogy majd úja beköszönt az ősz és kezdődik az iskola. Nekem egy nagyon kemény év kezdődik és nem lenne időm az írásra.

Köszönöm a 8 feliratkozót és az 1051 oldalmegjelenítést. És egy óriási köszönet mindegy egyes olvasómnak és kommentelőnek.

KÖSZÖNÖM : KUJBUS FANNI

3. fejezet

Sziasztok!:)

Íme a 3. fejezet!

Remélem tetszik!

*Holly*

Éjfél tájékán a világító képernyőre tárt szemekkel néztem. Kitől érkezett? Mit tud az egészről. Ezek a mondatok kavarogtak bennem míg meg nem untam és végleg lehajtottam a fejemet.

Másnap.

Reggelt zaklatóbban ébredtem, mint máskor. Ez az éjszaka kellett hogy végleg feladjak mindent. Talán azért volt nekem olyan fontos a múltam, mert ha valami történik valamibe tudjak kapaszkodni. Lassan lépkedtem a lépcsőn. Abban a percben teljesen hasonlítottam egy halottra. 

- Kicsim, minden rendben? - állított meg anya.

Összevissza ráztam a fejemet végül ő csak bólintott egyet. 

- Apa és Lux kint van. - folytatta.

Semmi kedvem nem volt kimenni a júniusi napfénybe csak magányra vágytam egy üres, sötét szobában. De ez nem sikerült. Felvettem egy nyárias ruhát és az utam kifelé vezetett. A medence széléről ugrált Lux és ott ült Liam is.

Liam James Payne. Talán ő a legjobb fiú barátom. Mindig mellettem áll és kiáll értem. Bármilyen rosszul vagyok ő mindig fel tud vidítani. Mikor szakított Danielle-lel nekem öntötte ki a lelkét. Nagyon sokat segít fantasztikus egy ember. 

- Minden rendben? - állt elém Liam. 

Ezek a reggeli kérdések nem tudtam hogy mégis milyen válasz adjak.

- Feladtam mindent! - nyögtem ki.

Barna szemeit rám szegezte és meg nem szólalt. Most mégis mi játszódhat le a fejében? Az arcán megjelent a csalódottság nem ezt várta tőlem. De őszinte legyek még én se magamtól. 

- Holly nem akarom hogy megharagudj de én nem így ismertelek meg. Sosem az a lány voltál aki feladta. Hiszen a nyakadon a tetkó is ezt jelzi. Az egész életed azzal telt hogy a múltadat kerested.  Az életed egy puzzle. Keresed minden darabját hogy végleg megkapd a képet. De most ilyen könnyen feladod? Ez nem rád vall. - szólalt meg hirtelen.

A mondani valója végén elment előlem és én rögtön a nyakamhoz kaptam. Teljesen igaza van. " NEVER GIVE UP" szó szerepel. Liam után mentem mikor észhez térített. 

- Teljesen igazad van. - léptem elé.

- Csak akkor bocsájtok meg ha csinálsz reggelit. - mondta nevetve és ölelt át. 

Bólintottam egyet és rögtön össze vissza forogtam a konyhában. 

- Holly Atkin hol van a reggelim? - csikizett meg hátulról Liam.

A joghurtot megfogtam és így szóltam.

- A fejeden! - borítottam rá.

Liam letörölgette a hajáról végül elkezdett kergetni így hát felugrottam a konyhapultra. 

Igaz nem ettünk semmit de tökéletesen telt a reggel. Hát igen ő a legjobb barátom. 

- Segítenél? - kérdeztem.

Liam bólintott egyet és elővettem a zsebembe lapuló levelet. Figyelmesen átolvasta és rám szegezte szemeit.

- El kéne menni ebbe a árvaházba. - böktem ki végül. 

A barna szemű folyamatosan bólogatott. Így hát tudtam hogy most is itt lesz mellettem. Mikor normálisan ettünk valamit gyorsan átöltöztem és árvaházba vezetett utunk.

Idegesen csapkodtam a combomat. Féltem a választól de először át kellett gondolnom a kérdést. Ki szálltunk és az épület felé iparkodtunk. Egy vas ajtó nyílt be a szürke világba. Boldogtalan gyerekek járkáltak a folyósokon azzal a reménnyel hogy egyszer elviszik őket. Hamar megtaláltuk az igazgató ajtaját így hát egy percet sem vesztegettünk bementünk.

- Jó napot kívánok! - köszöntött minket kedvesen.

Utána leültünk a puha kipárnázott piros fotelba. 

- Ezzel a levéllel lenne baj. - elővettem a papírt.

Az igazgató lassan felvette a szemüvegét és gondosan elolvasta a levelet.

- El lett címezve. - mondtam.

- Nem ez nem lett. - jelentette ki.

Szemeink kitágultak és idegességből elkezdtem csipkedni még a karomat is.

- Holly te vagy az. Igazi nő lettél. - állt fel az igazgató.

Láthatta hogy nem értek semmit, mert visszaült és régi fotókat vett ki a fiókjából. Azokon mind én szerepeltem. 

- Három éves voltál mikor ide kerültél. Egy évig voltál itt. Utána vittek el. - mesélte.

A szívem úgy meghasadt, mint akár egy hegy. A szüleim egész végig tudták, de miért nem mondták el?..

Remélem tetszik!

2 kommnent után következő!

2. fejezet

Sziasztok!:)

Mikor haza jöttem a Balatonról leírhatatlanul boldog lettem. Csak pozitív vélemények érkeztek. El sem tudjátok hinni hogy mennyire is jól esik. Köszönöm ezt nektek!

Akkor íme a 2. fejezet! Jó olvasást!

*Holly*

A gyomrom összeszorult a levél látványától. Gyorsabban vettem a levegőt, mint valaha. Alice ott türelmetlenkedett mellettem végül ő is rászegezte a tekintetét a papírra. Mikor próbáltam felfogni mindent besiettem a házba.

-Mi ez?!-keltem ki önmagamból.

A levél egy londoni árvaházból érkezett. Az szerepelt benne hogy a gyermek már betöltötte a 18. életévét így már nem fognak anyagilag segíteni. 

A szüleim szemében láttam egy kicsi félelmet de ott álltak előttem, mint a szobrok. Végül apa kivette a kezemből és alaposan olvasgatta. Az izzadságcseppek csurogtok végig a homlokomon féltem hogy mindenre mi lesz a válaszuk.

-Biztos vagyok benne hogy elcímezték. Kicsim ez hülyeség.-nyögte ki végül.

Lemeredtem csak ennyi a válaszuk. Értelmetlenül néztem ahogy a levelet teszik be a fiókba és csinálják tovább azt amit eddig. Hazudnak. Egy kis idő múlva feleszméltem ránéztem az órámra és sietősen elkezdtem készülődni. Egy kis leheletnyi sminket tettem az arcomra és felvettem a megvásárolt ruhát.

Hét órakor már a ház előtt álltam ünnepi díszben és vártam Louis-t. Csodák csodájára egy ismeretlen fekete autó jelent meg a házunk előtt. A jármű egy étterem felé ment. Ahogy kilétem a teraszra London esti panoráma képe tárult elém.

Középen volt két főre való vacsora. Az asztalon áll egy gyertya így nagyon hangulatos volt az egész hely. Már csak egy valami hiányzott Louis. Nem sokára ő is betoppant. Kiöltözve ott állt előttem és a szemeivel engem méregetett. 

-Gyönyörű vagy.-harapott a szája szélébe.

Lassan odasétáltam hozzá és átöleltem. 

A vacsora kellemesen telt. Míg nem kérdezett rá valamire.

-Mi fáj?-szólalt meg.

Próbáltam letörölni a könnyeimet de nem sikerült rögtön sírtam. Ő persze rögtön tudta hogy mi a bajom. Így hát a jó kedv nem tartott sokáig. Haza kísért és egy puszit nyomott az arcomra.

-Jó éjszakát.-suttogta. 

Mikor beléptem már mindenki aludj így hát én a párnámra lehajtottam a fejemet.

A telefonom rezgésére ébredtem fel egy SMS-m érkezett.

"Minden amiben hiszel igaz!"

Furcsán néztem rá a képernyőre..

2 komment után folytatás!

1. fejezet

Sziasztok!

Íme az első fejezet!:)

*Holly*

Leérettségiztünk. Alice boldogan futott hozzám és ugrált mellettem. Most már hivatalosan is kimondhatom nyár van. Az idei évre rengeteg tervem van. Még soha életemben nem voltam Californiában  úgy hogy ez az első úti cél.

A legjobb barátnőmmel együtt fogunk repülőgépre szállni. Persze nem csak ketten. Hanem az egész One Direction stáb. Hát igen ha megyünk valahova akkor csak is velük. A kishúgomat Lux-ot nagyon szeretem kis bolond. A szüleim segítenek amiben csak tudnak. Persze sosem érzem úgy magamat, mintha teljesen szeretnének. A múltamról ugye nem tudok semmi és erre a kifogás:"Egyszer leégett a házunk vele a régi fényképek". De szerintem ez hazugság. De most minden ilyen gondolatot kitörlök a fejemből és csak egyre törekszek hogy ez legyen életem legszebb nyara. 

-Holly már úgy várom ezt az egészet.-mondta boldogan Alice miközben forgatta a térképet.
Bólogattam miközben a ruhákat pakoltam. Ahogyan a gondolataim mindenfele szálltak észre sem vettem hogy rezeg a telefonom. Egy gyors pillantást vettetem a kijelzőre.  Boldogság öntötte el a testemet.

' Szia Holly!

Remélem ma este ráérsz. Ha igen este hétre mennék érted.

Jelezz vissza!

Üdv.:Louis '

Gyorsan Alice-szel a kijelzőre néztünk és ugráltunk.

Louis Tomlinson. Talán róla csak azt kell tudni hogy régóta tetszik és ez az érzés kölcsönös.
Néha nem azt érzem mintha már érett 18 évesek lennénk hanem egy óvodás szintet ütjük. De talán ezért lettünk olyan jóban is.
-Mi történt lányok?-tette be a szobámba a lábát apa.
Mi csak megráztuk a fejünket mintha egy unalmas SMS-t kaptam volna. Boldogan fogtuk a táskánkat és mentünk élvezni a nyár minden egyes percét. Ahogy kilétem a friss levegő csapott meg. A madarak csiripeltek és szabad gyerekek rohangáltak az utakon. Hát igen ez jelentette mikor vége van a sulinak. A legközelebbi boltban vettünk egy pont első randira illő ruhát. Teljesen feldobódva mentünk a pénztárhoz miközben egy ismerősön akadt meg a szemem. Liam volt. Csak intetem egyet és rögtön fizettem. Ahogy a házunkhoz értünk szokás szerint mindig megnézet a postaládát. Most is ezt a cselekvést hajtottam végre. Bár ne tettem volna..

Remélem tetszik!:)
Kettő komment után következő!

Figyelem!

Holnap megyek egy egy hetes táborba a Balatonra ahol nem lesz wifi elérhetőség. Úgy hogy kizárt hogy tudnék jelentkezni.

Prológus

Sziasztok!:)

Íme a második blogom!

A nevem Holly Atkin. Igen jól látod Tom és Lou lánya és Lux nővére. Mindenki azt hiszi hogy az életem fenékig tejfel. Pedig nem. Csak külsőleg néz ki úgy. Ismerem a One Direction-t. Na és? Ha olyan lenne az életed, mint az enyém nem ez lenne a legnagyobb vágyad. Egész életem azon telt hogy a múltamat kerestem. Régi fotókat, bejegyzéseket. De sehol nem találtam. Ezzel a tudattal éltem le ezen a Földön 18 évet. De az életben vannak jó dolgok is. Például a barátok. Az én legjobb barátnőm neve: Alice Schmidt. Az érettségi utáni nyárral kezdődik az egész történet..

Remélem tetszik!

2 feliratkozó és 1 komment után 1. rész.!